Fokozódó ellenőrzés 

Közhelyszámba megy, hogy a minket környező világ veszélyeket rejthet számunkra. Az egészségünket fenyegető fertőzések forrásai lehetnek a lakásunk, munkahelyünk, közlekedési eszközeink tárgyai, levegője, az emberek és az állatok, akikkel vagy amikkel kapcsolatba kerülünk, az elfogyasztott élelmiszer, a távoli helyekre utazás jelentette környezeti változás. De azt már nem tudja mindenki, hogyan is előzhetők meg ezek az esetleges fertőződések, és főleg nem azt, hogy ezt hogyan teheti hatékonyan és ésszerűen. Sok háztartásban kimerül a megelőzés a fertőtlenítő tisztítószerek használatával, minden helyiségben, minden felületen és minden mennyiségben. Ha kell, ha nem!

Arról sem tájékozott az átlagos képzettségű és életvitelű ember, hogy testünk szerves részét jelentik a velünk együtt élő mikroorganizmusok, amelyek száma a saját testi sejtjeinknek az ezerszerese, és ezek fontos elemei az egészségünknek [1]. Hasznos anyagokat termelnek és akadályozzák, hogy az ő életterületükön idegen, esetleg fertőzés kialakítására is képes baktériumok telepedjenek meg. Tehát megőrzésükről gondoskodnunk kell, kerülve az indokolatlan antibakteriális behatásokat. Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy ezek a saját baktériumok is okozhatják a mi fertőzéseinket, ha szervezetünk védekező képessége romlik, vagy egy sérülés okán a test mélyébe kerülnek. Tehát az immunitásunk töretlen fenntartása nem hanyagolható el.

Közbeszéd szintjén jelenik már meg, hogy az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódóan is kialakulhatnak fertőzések. Viszont ezt általában a műhibával, az egészségügy résztvevőinek gondatlanságával azonosítják, és ezek a vádak nem a felderítés teljessé tételére ösztökélnek. Felerősíti a felderítést elkerülésének szándékát, ha az egészségügyi szakemberek és az egészségügyi irányítás sincs tisztában, hogyan is jönnek létre a fertőzések, hogyan lehetne számukat csökkenteni, és kinek miben, mikor és mennyire van felelőssége ezekben.

Hajlamosak vagyunk specializált tudás megszerzésére és egyprofilú tudományos fórumok látogatására. Az infekciókontroll elnevezés az egészségügyi ellátással összefüggésbe hozható fertőző betegségek körüli tevékenységek megjelölésére szűkült le, és leginkább a kórházhigiénikusok vagy az epidemiológusok feladataként tekintenek rá. A túlszegmentált tudományos közéletből adódóan pedig ha higiénikus, epidemiológus, infektológus vagy esetleg mikrobiológus beszél róla, akkor ezt olyan rendezvényeken teszi, ahol a „sajátjai” vannak jelen, általában nem vagy csak egy-két meghívott személyében képviseltetik a többi említett szakterület, és a sebészet, intenzív orvoslás, belgyógyászat: akik betegei körében kell megvalósítani a kontrollt, többnyire hiányzik.

Ha a tevékenységben résztvevők körét tágítjuk, azt is észre kell vennünk, milyen kevés elvi különbség van az úgynevezett kórházi és az úgynevezett közösségi fertőzések és járványok között. A fertőzést mindig fogékony gazdaszervezet és virulens mikroorganizmus találkozása alapozza meg, létrejöttét pedig az alakítja, hogy aktuálisan mennyire fogékony (vagy mennyire ellenálló) az az egy ember, mennyire virulens a kórokozó és milyen csíraszámban éri a beteget. Nem populáció szintjén zajlik, nem statisztikai kategória. A járvány a sok egyedi megbetegedés időben és térben közeli előfordulása.

Mivel a kórházban többnyire valamilyen betegségben szenvedő, és ezért kisebb ellenálló képességű betegek vannak egy helyen nagy számban összegyűlve, valamint a környezetükben korábbi betegekkel már érintkezésben volt, betegséget már okozott baktériumtörzsek koncentrálódnak, a fertőzés gyakorisága, lefolyása természetesen eltér az egészséges populációban fellépőktől. Ha a fertőzések halmozódnak, ha az esetek között valamilyen kapcsolat tételezhető fel, akkor járványügyi kivizsgálás szükséges, de ez csak annyiban tér el a két körben, amennyiben a kialakulás körülményei is.

Ha infekció-kontrollról beszélünk, akkor fertőzésekról beszélünk, amiket fertőző mikroorganizmusok okoznak, fertőző-orvosok gyógyítanak, mikrobiológusok derítik fel okozóit, forrásukat az epidemiológusok, akik elemzik összefüggéseiket, higiénikusok igyekeznek elkerülni felléptüket, és még sorolhatjuk mindazokat, akik érintettek, közreműködők, támogatók, nélkülözhetetlenek, pótolhatatlanok.

Ha a fertőzést a kórokozóval való találkozás előzi meg, a legjobb biztosíték, hogy elkerüljük ezt a kontaktust. De nem élhetünk karanténban, sem steril búra alatt, és csupán egyetlen kórokozó, a feketehimlő vírusa tűnt el a Földről. A másik oldalról nézve a fogékonyság csökkentésével szolgálhatjuk ezt a célt. Az egyén és az egyének sokasága védettségének biztosításával, hogy a kórokozó virulenciája ne legyen elegendő a fertőzés létrehozásához és passzálásához. Tudjuk, hogy a múltban pusztító fertőző betegségek és járványok felszámolásában a védőoltásoké volt a főszerep a közegészségügyi rendszerek megteremtése mellett. És mégis inkább hiszünk a logikusnak tűnő érveket népszerű formában tálaló áltudományos oltásellenes fórumoknak, mert valóban: hát miért is oltassunk olyan fertőzésekkel szemben, amik évtizedek óta eltűntnek látszanak? Mert amit nem látunk, az nyilván nincs. És vannak Magyarországon orvosok, akik nem adják be a kötelező védőoltást, mert nem hisznek benne (ki tanította őket az egyetemen vajon?), de a szülő kérésére igazolják a beadást. Hivatás körében elkövetett veszélyeztetést, az egészségügyi törvény áthágását és közokirat-hamisítást elkövetve, büntetlenül, Európában, a 21. században. És vannak védőnők, akik igyekeznek rábeszélni a szülőket az oltás-megtagadásra. És korlátozatlanul és nagyrészt cáfolat nélkül hagyva lázíthat a jogkövető és a közösség védelmét szolgáló magatartás ellen a nyilvánosságot felhasználva csodadoktor, természetgyógyász, „előadóművész, világutazó békenagykövet”, mesterkozmetikus és mestersminkes "bionom", autodidakta (önművelő) és sehogyan sem művelődő, de a tudatlanság nyújtotta magabiztossággal felruházott megszólaló, kéretlen de engedélyezett véleményformálók sokasága.

Meddig? Még meddig?

Az írás folytatása:

imeonline.hu/article/2176/15_17.pdf

Barcs István

Mégis, kinek a joga a biztos?

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának állásfoglalása a kötelező védőoltás megtagadásával kapcsolatban (2005)

https://www.oek.hu/oekfile.pl?fid=432

A hónap videója

Védőoltással megelőzhető fertőző betegség: szamárköhögés

https://www.youtube.com/watch?v=l5SHtdczSBc

Védőoltás-ellenzők! Hiányzik?

Levegőszűrés: Azt szűrjük ki, amit valóban kell?

https://www.ted.com/talks/lang/hu/jessica_green_are_we_filtering_the_wrong_microbes.html

• Kezdőlap
• Rólunk
• Elérhetőségek
• Üzenet
• Újdonságok
• Fényképgaléria
• Vendégkönyv
• Kérdések és válaszok
• Események naptára
• Hasznos oldalak
• Letölthető anyagok
• Fórum
• Állásbörze

Első vonal - A kórházi járványtanászok virtuális önképzőköre

Tel.: (1) 486-4870

elsovonal@hotmail.hu

Szerkesztik:

Dr. Barcs István, Budapest;

 i.barcs@freemail.hu

Csima Zoltán, Budapest;

 csimzol@gmail.com

Dr. Antmann Katalin, Budapest; 

 antkati@net.sote.hu

Fővédnök:

Dr. Nagy Zoltán Zsolt,

a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar dékánja